Az égők általános koncepciójában az egyik égőtípusnak tekinthetők a használati vízmelegítők, gáztűzhelyek, sőt az öngyújtók is. Működési elve szerint az égő olyan berendezés, amely egy anyag elégetésével hőt kémiai reakcióvá alakít át, vagyis egy előkeverő berendezésen keresztül megfelelő arányban keveri a levegőt és a tüzelőanyagot a teljes elégetéshez. Az égők tulajdonságaiktól függően többféleképpen kaphatók. Tüzelőanyagokra osztva
Tüzelőanyag-égők, gázégők, könnyű olajégők és kettős tüzelésű égők. Közülük: speciális alkalmazásokban az olajégőket könnyű olajégetőkre, nehézolajégőkre stb. osztják fel; a gázégőket földgázégőkre, városi gázégőkre és így tovább osztják. Az égő égésszabályozási módja szerint felosztva: egyfokozatú tűzégő, kétfokozatú tűzégő, arányos-szabályozó égő. A tüzelőanyag-porlasztási módszer szerint a következőkre oszlik: mechanikus porlasztó égő és közepes porlasztó égő; felépítése szerint fel van osztva: integrált égőre és osztott égőre. Ezek közül az osztott típusú égőt elsősorban az ipari termelésben használják, és fő jellemzői a tüzelőrendszer, a levegőellátó rendszer és a vezérlőrendszer lebontása és telepítése. A gép elsősorban speciális munkakörnyezetekhez alkalmas, mint például nagy berendezések vagy magas hőmérséklet. Viszonylagosan elmondható, hogy az égők kereskedelmi felhasználása a tömeggyártás és a piaci ellátási lánc alacsony specializációja miatt a termék piaci ára viszonylag alacsony, az osztott égők pedig viszonylag magasak a specializációs követelményekben, és a legtöbb esetben profi szerelőcsapat, a piaci eladási ár pedig viszonylag magasabb az előző évinél.
